Interjú Rakovszky Zsuzsával

Lírikus érzések prózában - Rakovszky Zsuzsa írásaira mindenki odafigyel, de napjaink egyik legmeghatározóbb prózaírója nem tagadta meg lírikus énjét se. Vajon milyennek látja a versek szerepét az életben, mit jelent Sopron és miért pont Vay Sarolta Sándor keltette fel az írónő figyelmét? – Interjú a Cultura.hu oldalon.

“Az írás nem annyira tudatos tevékenység, hogy meg tudnám mondani, miért inkább ezt írom, mint amazt: egyszerűen csak érzem, hogy az anyag milyen műfajba kívánkozok, ezen felül nekem is csak föltételezéseim vannak. Gondolom, ahogy az ember idősebb lesz, a nagyobb érzelmi hullámzások elsimulnak, nem résztvevője, inkább szemlélője a történéseknek, és ritkábban érinti meg valami nagyon mélyen, márpedig azt hiszem, a vers mélyebb lelki rétegekből táplálkozik, mint a próza.”


Írni mostanában kevesebbet ír verset, és olvasni, önmaga szórakoztatására, megnyugtatására?Hát már hogyne! Csak nem önmagam szórakoztatására – a vers nem nagyon szórakoztató műfaj, persze, lehet, hogy nem ugyanazt értjük szórakoztatáson –, hanem… nem is tudom, miért. Csak időnként rám tör, mint az éhség vagy a szomjúság, de hogy pontosan milyen igényt elégít ki a versolvasás (vagy akár a versírás), azt föltehetőleg még a pszichológusok sem tudják.

Milyennek látja a líra szerepét ma Magyarországon?

Az interjút a Cultura.hu oldalon lehet elolvasni

Szűcs Gábor: Petőfi Sándor halála

Petőfi Sándort utoljára 1849. július 31-én látták Fehéregyházánál, a segesvárinak mondott ütközetnél, de 162 év eltelte után sem tudni, pontosan hol. Egy fiatal irodalomtörténész interjút adott a Cultura.hu-nak, aki azonban nem fogadta el pontatlanságokat; a válaszokat keresett a felmerülő kérdésekre, most, a hosszas kutatási időszak után Szűcs Gábor úgy látja, igen, lehet, hogy 162 év után sikerül pontosan megtalálni a valódi sírhelyet. A kutatás összegzése Petőfi halála – Fehéregyháza, 1849. július 31. címmel a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg. De Szűcs Gábor nem csak Petőfi sírhelyét kívánja megtalálni, a vele való beszélgetés során kiderült, hogy a pályájának kezdetén álló kutató vágya, hogy az irodalom és annak szereplői megtalálják méltó helyüket a mindennapokban.

Érdekfeszítő, de hosszú időt igénybe vevő munka eredménye a Petőfi halála c. kötet.
Először is áttekintettem Dienes András forrásjegyzékét, hogy tisztán láthassam, Dienes mely dokumentumoknak a birtokában, illetve ismeretében alkotta meg nagy művét, a “Petőfi a szabadságharcban” című biográfiáját. Tudnom kellett, milyen anyagot ismerhetett, és melyek azok az információk, amelyek csupán munkássága után láttak napvilágot, vagy váltak egyértelműen bizonyossá. Ezt követően hívtam segítségül a szakirodalmat, vagyis hogy Dienest követően ki mit állított Petőfi utolsó napjáról. Majd eztán következett a hosszas kutatómunka a különböző könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban és intézetekben, a korabeli jelentések, folyóiratok áttekintése, a kézirattárakban őrzött naplók és visszaemlékezések tüzetes vizsgálata.
Hogy jutott el az eddig ismeretlen sírhely lelőhelyéhez?
A tanulmány sok új vagy eddig nem kellőképp hangsúlyozott információt tár a nagyközönség elé. Az egyik az, hogy a csatában két Petőfi volt. Ez jelentős mértékben megzavarhatta a szemtanúkat, s némi magyarázattal szolgál arra, hogyan is lehetett Petőfi egyszerre két, egymástól távolra eső helyen is.
A másik azon dokumentumok részleteinek ismertetése, melyek szerint a döntő ütközet nem délután 5 órakor kezdődött, ahogy ezt hitték, hanem két órával korábban, s az is világossá vált, hogy zápor sújtotta a területet. Korán beborult, sötét felhők takarták az eget, s a völgyben hamarabb lehetett észlelni a napnyugtát....

Az interjú tovább a Cultura.hu életmód és kulturális magazinban olvasható!

Süveges Gergő: “Pál tényleg menő”

A Cultura.hu interjúja Süveges Gergővel - “Ahová Pál beteszi a lábát, ott közösségek, együttműködések, összetartozások születnek. Pál tényleg menő – és nem csak azért, mert végigutazta az életét. Én pedig ámulok, hogy mindennek részese lehetek.” – mondta Süveges Gergő, televíziós műsorvezető, aki nem titkolt lelkesedéssel készítette az interjúkat, hogy az olvasók elé tárhasa a Pál apostol – Utazás téren, időn és hangokon át című kötetben rejlő titkokat.

Nem túl nagy könyv, épp akkora amekkorát bármikor bárhova magával vihet az ember, hogy fellapozhassa, mert nem azonnal, gyorsdarálva elolvasható darab. Ne riasszon el senkit a vallási kérdések feltevése vagy a politikai, kulturális hova tartozás. Pál apostol időtlen viszont időt álló gondolatai és tettei izgalmasabbak annál, hogy a könyv polcon maradjon. Érdemes időről-időre elővenni, utána olvasni, elmélyedni a történelem, a vallás és akár a pszichológia mélységeiben. Megéri. Ahogy Süveges Gergő fogalmazott: “sokszínű, érdekes, izgalmas és vibráló ez a közös tudás” lesz a jutalom.

Miért pont Pál apostol?
Egyszer csak megcsörrent a telefon, és Gryllus Dani köszönt a vonal boldogabbik felén. Elmondta, mire készülnek, beszélt a Pál-dalok újrafelvételéről és arról, hogy kísérőkönyvet képzelt el mellé. S megkérdezte, lenne-e kedvem megcsinálni a könyvet. Magamtól valószínűleg nem indultam volna el Pál apostol irányába, de Dani felkérése nyomán nagy örömmel és egyre fokozódó izgalommal vetettem bele magam a gondolkodásba. Nem is tudom, végül a könyv vagy a lemez lett a másik kísérője.

Mit jelent a te életedben ennek a könyvnek a létrejötte?
Hallatlan szellemi izgalmat, intellektuális kihívást egyfelől. S hiteles, nagy tudású, ugyanakkor módfelett készséges és lelkesíthető emberekkel való találkozást másfelől. Ha valaki végigolvassa a névsort, azt a huszonnégy nevet, akik a könyvben megszólalnak, azt hiszem, elégedetten csettinthet: micsoda csapat! Nagy boldogság, büszkeség és megtiszteltetés számomra, hogy összeverbuválhattam ezt a csapatot. A Tihanyi Apátságban beszélgetni Korzenszky Richárddal, Fabiny Tamással és Cseri Kálmánnal; átbogarászni Jelenits István kézzel írt javításait; jelen lenni az interjú ihlette új Sumonyi-vers születésénél; szelíd erőszakkal meggyőzni arról Ittzés Jánost, hogy éppen az ő szavaira van szükségem ahhoz, hogy teljes legyen a kötet; félálomban, mégis közösen nevetve ülni egy hajnali teraszon Apáti Ádámmal és Pintér Zsolttal… sorolhatom napestig. Nagyon fontos állomás számomra ez a könyv. Minden szempontból.

Milyen témákat kívántál felvetni vagy megismertetni a könyvvel?A kezdet kezdetétől az volt a koncepcióm...
Az interjú folytatása a Cultura.hu oldalon olvasható