Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. július 23.

Vavyan Fable: Habospite

Állandó rajongó táborral bír, no meg kritikussal, és van egy újonnan felmerülő csakazértis utálom az írónőt köre is. Egyik oldal élteti és minden gondolatát ujjongja s élvezi, másik pont ellenkezőleg; érthetetlennek tartja, s reproduktív módon hangoztatja ellenkezését. Személy szerint az elsőhöz tartozom, még akkor is, ha kritikusan olvasom könyveit. Vavyan Fable nélkül a magyar szórakoztató irodalom szegény lenne, nagyon szegény.

Hogy találtam rá: Vavyan Fable olvasó vagyok.

Miért: Vavyan Fable olvasó vagyok.

Molnár Évát messze elkerülik az agyrágó bogarak (Mogorva nyár), én meg csak álmodozom arról, hogy egyszer tán-tán képes leszek olyan könnyedséggel róni a szavakat, és szerkeszteni a mondatokat, mint ahogyan ő teszi. Mert így játszani a gondolatokkal és a habosan formázott agglutinációkkal kevesen tudnak. Így aztán írigyből is sok, fújozásból is épp elég, pedig az ellenkezőknek időnként csak a intelligencia legelső (azt már nem merem említeni, hogy van több is) fokára kéne fellépni, és hagyni elringatni magát a magyar nyelv játékos szépségeiben. És akkor a karakterek megformálása és történet izgalmai még nem is kerültek említésre.

Pedig... pedig, ha minden nő oly határozott és stílusos lenne, utolsó cseppnyi nőiességének megtartásával együtt, mint Denisa vagy Kyra, és a férfiak... Ide nekem egy Belloq-ot, egy Vis Majort, vagy akár egy Martint, Donaldot is akarom, és Delgadot, hogy Cydről, Marcelről és Patrick Wyne-ről ne is beszéljek. Akarom őket mind egy személybe, külön-külön, álmaimba és valóságba egyaránt. Ember, azaz olvasó legyen a talpán, kit nem kápráztatnak el ezek a karakterek hibáikkal és pozitívumaikkal, erényeikkel és gyarlóságaikkal egyaránt. Mert igen, Vavyan Fable nem csak a szójátékok meseasszonya, hanem a jellemzéseké is.

Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1!

A Habospite sokat ígért, már a megjelenése előtt is. Halkirálynő és Vis Major, 2 in 1! Azért ez az információ kellőképpen felhívja a figyelmet, még azoknak is, akik fanyalgóba mentek át az utóbbi időkben. Azok, akik előélettel bírnak a két páros felől, biztos fanyalognak, ám a másik oldal, azaz akik ismerik a már jócskán egymásba bonyolódott és kiegyensúlyozott Denisa-Belloq és a még egymással harc-ki harcozó, de egymást nem eresztő Kyra-Vis Major történetfolyamát, csapot-papot hátrahagyva ugrálhattak örömükben, hogy a párosok együtt, egy könyvben, mit egy könyvben, egy oldalon is említve vannak. Merthogy agyba-főbe együtt vannak, keresztül és kasul kuszálják egymás gondolatait, nyomozási stílusát, és sorsát is. Oly annyira, hogy máris tűkön ülök, hogy is lesz ez Kyráékkal, merthogy Denisa ad egy kis útravalót a vagány Fertő City-s zsarucsajnak. De ne áruljak el feleslegesen titkokat.

"Sőt, Daniel maga az erotomágnes.
Ellenállási képtelenségemet kimutatom a szőlőlomozat mélyében. A magunkfajta, nem tegnap találkozott párról ugyan ki hinné el, amit egymással teszünk? E szenvedélykitöréshez tán azon erő fogható, mely eltemette Pompeijit."

Szóval, nem kispályás szereplőkről és egyéniségekről van szó. A kellékek is épp ennek megfelelőek, sorozatlövő fegyverek, exzsaruk és újdonsültek, no meg a majdnem kopók ezerrel pörögnek, üldözik a rossz fiúkat, akikből mint a mesékben, és a 70-es években gyártott Hong Kong utcáin forgatott kung fu filmekben, egész csapatnyit tesznek ártalmatlanná, és jó esetben lakat alá. Természetesen ezek a nehéz fiúk már régóta ellenségek, és már régóta levadászni kívánják a rend őreit, ám a véletlen és a nagyon is valóságos élet, azaz a Fertő Cityben készülődő mennyegző épp jó alkalmat teremt arra, hogy az egész bandát a rács mögé tuszkolják, leszámítva azokat a tűzharcba keveredett sötét egyéneket, akik a elhaláloznak. Mert azért olyanok is akadnak, jócskán. És valljuk be, jogosan, merthogy milyen alapon merik odatolni a képüket a harcművésznő (és időnként hisztibajnok) Dalia és a sok sokszor halálra kínzott exzsaru, exkém, Marcel (Lobo) kézfogójára, a város híresnevesnek számító kastélyába, méghozzá nem csak azzal a szándékkal, hogy belekóstoljanak a esküvői habospitébe.

Mindezen serehadot a régóta összeszokott kopópáros, Vis Major és Kyra Emett veszi közelről is szemügyre. Nem ők, nem az esküvő miatt jelennek meg, noha előtörténetüket tekintve nekik is kijárna lassan egy kézfogó. Legalább virtuálisan. Merthogy ők épp ismét hidegen járnak egymással.

A tempón viszont a kapcsolatok lángolása avagy hideglelése mit sem változtat, kapkodom a fejem olvasás közben, és időnként próbálok mélyeket lélegezni, mert letenni a könyvet lehetetlen, viszont a körömrágás, mint olyan egészségtelen, és pszichés zavarokra is utalna. Így hát inkább olvasok, és nevetek. Mert nem lehet nem nevetni az olyan pillanatokon, melyek messze többet fejeznek, ki mint amit a szereplők takargatnak egymás előtt:

"Az áhítat tárgya futólag megérinti a vállamat.
– Figyelj, élet – kezdi. – Kösd le a csóka figyelmét. Belógok a kertbe, megnézem a szkeletonokat.
– Beszámolót remélsz tőlük? - firtatom.
A szamuráj rám vigyorog.
– Kettőnk közül inkább te vagy a halvajárókkal táncoló – feleli. – Az a gyanúm, hogy a fifi igazat mond.
– Azért, mert géppisztollyal kardoskodik mellette? – fanyalgok képzavarosan.
– Fedezz! – súgja, s elfoszlik mellőlem.
Sóhajtva kisimítok a homlokomból egy ott sem lévő hajtincset. A kapuoszlop mögé húzódom. Régóta sejtem, hogy az élet nem Kojak-nyalóka."

Titkot nem árulok el a végkifejlettel, nem is titok. Molnár Éva törekszik a magyarázható és élvezhető happy endekre, mert az élet úgy szép, ha happy enddel záródik, nincs azzal semmi baj. Igazi üdítő élményt kapunk, melyben földön, vízen, levegőben, és kiváltképp agyban zajlanak az események, érzelmi adok-kapokok, töltetek és szórakoztató oltári dínom-dánomok.

Külön öröm és meglepetés az idézetek beolvasztása a könyvbe, bátor és egészséges önértékeléssel, egóval bíró az az író, aki felvállalja, hogy nem csak ő tud írni, bizony vannak elődök, akik prímán megfogalmazták saját maga által is megfogalmazott aranyigazságokat és -köpéseket.

Cím: Vavyan Fable: Habospite
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 457

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...