Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. május 14.

Amikor nincs szó, csak képzelet

Bevonultak a boszorkányok, zsoldosok és egyéb meglepetések az éjjel-nappali szolgálatomba, vagyis inkább én az övékébe.  Néhány nap, néhány hét erejéig kötelezően kivonom magam a forgalomból, és elmélyedek a boszik világában (nem mintha Benina alkotó ideje alatt nem élnék benne vele és Peettel, mert az élet szép, senki ne higgye az ellenkezőjét), hogy olvashassátok Benina, Bíborhajú folytatását mielőbb.
Inflammo...

Benina: Bíborhajú 2. A Boszorka démona

"– Most simán megölhetnélek, igaz?
Nem felelt, csak nézett rám. Tágra nyitott vörös szemében láttam a sajátomat felcsillanni. Iménti gyilkos kedvem mintha elfújták volna. Meghúztam a tarkóján a haját.
– Felelj a francos kérdésre! Megölhetnélek, és senki nem tehetne érted semmit!
– Igen! – kiáltotta harciasan, cseppnyi kétségbeeséssel a hangjában. – Megölhetnél... Akkor tedd meg! Mire vársz még?
Feje hátrabillent, ahogy újra meghúztam a haját. Úgy tűnt, értett a jelzésből, mert noha a keze ökölbe szorítva feszült meg, az alsó ajkát beharapva csöndben maradt.
– Micsoda amazon vagy, Claire White, de talán elfelejtetted, nem én sírtam a halált kívánva ebbe a világba magam, nem én mentem hozzád, hanem éppen fordítva! – sziszegtem összeszorított foggal. – Neked van szükséged rám, és nem nekem rád!"

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...