Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. április 30.

Rachel Caine: Élőhalottak bálja – A Morganville-i vámpírok 2.

A sokadik vámpír-hisztéria korát éljük. Ma már szinte nincsenek is felfedhető titkaik a sosem létezett denevérembereknek, hacsak nem olyasmi, melyeket saját fantáziánk kreál. Ma már minden valamit is tudni vágyó, misztikus irodalmat olvasni kedvelő (ne adj isten, vámpírrajongó) tudja, hogy a vámpírirodalom nem új keletű.
A 18. század vége - 19. század elejére tehető romantika korában kinyílt az addig szigorú és konzervatív keretek közé szorított irodalom, és néhány bátor, és a mai erkölcsi szemmel nézve is extrovertált életet élő szerző a szépirodalom és a szórakoztató irodalom egyvelegét ötvözve alkották meg a horror műfaján belül a vámpírirodalmat.

Nos, Victor Frankenstein és a démoni szörny történetének kitalálója, Mary Shelley vagy Byron titkára, John Polidori vámpírja letette az alapkövet Edgar Allan Poe, vagy a Drakula szülőatyja, Bram Stoker számára. A modern irodalom a modern kor vívmányaival és képzeletével ruházta fel ezt az alapot, hogy számtalan féle és fajta élőhalottal legyünk gazdagabbak. Az, hogy kinek milyen alapos és elfogadhatón kidolgozott a vámpírkaraktere már ízlés és tetszés kérdése, az alap mindesetre adott minden misztikus és fantasy író számára.

„Ez nem történt meg, nyugtatgatta magát Claire. Ez csak egy rossz álom, csak egy újabb rémálom. Felébredsz, és eloszlik, mint a köd…
Szorosan összezárta a szemét. A szája száraz volt, kicserepesedett, a teste nekinyomódott az Üvegház kanapéján felhúzott lábbal fekvő Shane meleg, kemény oldalának.
Claire rettegett.
Csak egy rossz álom.”

Rachel Caine például nem bonyolítja túl az emberi vérrel táplálkozó lények sztoriját. Noha fontos és kiemelt szereppel bírnak a Morganville-i vámpírok főcímmel ellátott sorozatban, a történetfolyam valójában Claire Denvers-t és az ő izgalmaktól cseppet sem mentes életét állítja középpontba. A regényen belüli játékhatárok, oly sokfélék lehetnek. És nagy szerencsére a sokfélén belül is lehetnek még több félék.
Volt néhány fordulat és karaktermegjelenítés, ami nem tetszett Az üvegház-ban, az időnkénti sablonmegoldások, a hol túlterhelt, hol inkább átlapozásra invitáló részek és a síró-rívó főszereplő rontott az amúgy jó hangulatú regényen. Rachel Caine tanult hibáiból vagy a szerkesztője fogta szorosabbra a gyeplőt, mindenesetre az Élőhalottak bálja című második kötet sokkal feszesebb, érthetőbb és kidolgozottabb lett. Nem, azt nem vettem észre, hogy Claire kevesebbet sírt volna. Viszont ami nagy előnye a sorozatnak, hogy a történet a fontos benne, és a kapcsolatok a fontosak benne - minden kapcsolat, nincs kiélezve a romantikára, a mindent elsöprő vámpír-ember szerelemre, a nyelvezete pedig üdítően friss.

„Nézz szembe a tényekkel, Danvers. Egyedül maradtál. Senki sem jön, hogy megmentsen.
Ő, Eve és Shane a világ ellen.
Egy a hárommilliárdhoz az esélye, hogy ezt túlélik.”

Szóval Texas, méghozzá Morganville. Minden ott folytatódik, ahol Az üvegház végződött: káosz a köbön. A betoppanó Frank Collins, Shane apukája pedig nemhogy könnyítene Claire, Michael, Shane és Eve csapatának a városi vámpírhad és az egyetem „rémlánya”, Monica halálos fenyegetésekkel terhelt zavaros életét, még rá is tesz egy lapáttal. A kislánya és feleségének halálát örökké gyászoló bosszúszomjas vámpírvadász a motoros bandájával úgy véli, törvényen feletti, és joga van saját fiát akkor ököllel fenyíteni, mikor épp kedve támad, illetve mindenkivel végezni, aki kicsit is hasonlít egy vámpírhoz.
Michael másként él, ergo másként is hal meg, ezzel nem okozott meglepetést az írónő, azzal sem, hogy Claire-nek iskolába kéne járnia, hiszen kiskorú és egyetemista, annak ellenére is, hogy az egyetem díszlánya, Monica még mindig szívből és tettlegesen is utálja őt. Eve-nek is megvan a maga problémája, olyasmit kell feldolgoznia, ami tényleg nem lehet egyszerű, és ha mindez nem lenne, Shane nagy bajba keveredik.

A vámpírok? A vámpírok pedig egyre nyíltabban léteznek. Nos, mintha minden és mindenki az egyre inkább családdá váló kis csapat életét fenyegetné.
Annyit még a fülszöveg is elárul, hogy a helyi texasi vámpírbajnok (vagy legalábbis szeretne az lenni), Oliver mielőbb túl akar lenni Shane kivégzésén, aminek megvannak a maga okai… Claire-nek és a barátainak pedig újabb haditervet kell kitalálnia ahhoz, hogy valahogy kikerüljenek a slamasztikából. Kinek kell eladnia a lelkét, kinek kell megmenteni a testét? Az időnként fel-felmerülő hisztérikus hangulat valahogy érthető, végül is nem minden nap esik meg az emberrel, hogy vámpírok uralta városban kelljen élnie, és mentenie a bőrét...

Az üvegház után vártam a második részt, annyira nem, hogy németül megvegyem, hogy a magyar kiadás előtt elolvashassam, de annyira igen, hogy kíváncsi legyek. Az Agave kitett magáért, jól választott, amikor A Morganville-i vámpírok sorozatának kiadási jogát vette meg.
Szórakoztató regényként kell a könyvre tekinteni, és úgy is kell olvasni, mert a történet nem akarja felülmúlni vagy esetleg lekörözni a ma már klasszikusnak számító Shelley-t, és nem jó, nem érdemes Cassandra Clare a végletekig kidolgozott Halál ereklyéi sorozatával sem összevetni.
Azt végképp nem értem, mi köze lenne a borítón feltűntetett Word Nerd idézetnek „A Twilight-rajongóknak ezt mindenképpen el kell olvasniuk.”, ahhoz a tartalomhoz, mely a könyvben lakozik. Merthogy semmi. Szerencsére.

Eredeti cím: Rachel Caine: The Dead Girls’ Dance – The Morganville Vampires 2.
Magyar cím: Rachel Caine: Élőhalottak bálja – A Morganville-i vámpírok 2.
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2007/2011
Oldalszám: 272

Tetszési index: 74%

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...