Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. április 30.

Rachel Caine: Élőhalottak bálja – A Morganville-i vámpírok 2.

A sokadik vámpír-hisztéria korát éljük. Ma már szinte nincsenek is felfedhető titkaik a sosem létezett denevérembereknek, hacsak nem olyasmi, melyeket saját fantáziánk kreál. Ma már minden valamit is tudni vágyó, misztikus irodalmat olvasni kedvelő (ne adj isten, vámpírrajongó) tudja, hogy a vámpírirodalom nem új keletű.
A 18. század vége - 19. század elejére tehető romantika korában kinyílt az addig szigorú és konzervatív keretek közé szorított irodalom, és néhány bátor, és a mai erkölcsi szemmel nézve is extrovertált életet élő szerző a szépirodalom és a szórakoztató irodalom egyvelegét ötvözve alkották meg a horror műfaján belül a vámpírirodalmat.

Nos, Victor Frankenstein és a démoni szörny történetének kitalálója, Mary Shelley vagy Byron titkára, John Polidori vámpírja letette az alapkövet Edgar Allan Poe, vagy a Drakula szülőatyja, Bram Stoker számára. A modern irodalom a modern kor vívmányaival és képzeletével ruházta fel ezt az alapot, hogy számtalan féle és fajta élőhalottal legyünk gazdagabbak. Az, hogy kinek milyen alapos és elfogadhatón kidolgozott a vámpírkaraktere már ízlés és tetszés kérdése, az alap mindesetre adott minden misztikus és fantasy író számára.

„Ez nem történt meg, nyugtatgatta magát Claire. Ez csak egy rossz álom, csak egy újabb rémálom. Felébredsz, és eloszlik, mint a köd…
Szorosan összezárta a szemét. A szája száraz volt, kicserepesedett, a teste nekinyomódott az Üvegház kanapéján felhúzott lábbal fekvő Shane meleg, kemény oldalának.
Claire rettegett.
Csak egy rossz álom.”

Rachel Caine például nem bonyolítja túl az emberi vérrel táplálkozó lények sztoriját. Noha fontos és kiemelt szereppel bírnak a Morganville-i vámpírok főcímmel ellátott sorozatban, a történetfolyam valójában Claire Denvers-t és az ő izgalmaktól cseppet sem mentes életét állítja középpontba. A regényen belüli játékhatárok, oly sokfélék lehetnek. És nagy szerencsére a sokfélén belül is lehetnek még több félék.
Volt néhány fordulat és karaktermegjelenítés, ami nem tetszett Az üvegház-ban, az időnkénti sablonmegoldások, a hol túlterhelt, hol inkább átlapozásra invitáló részek és a síró-rívó főszereplő rontott az amúgy jó hangulatú regényen. Rachel Caine tanult hibáiból vagy a szerkesztője fogta szorosabbra a gyeplőt, mindenesetre az Élőhalottak bálja című második kötet sokkal feszesebb, érthetőbb és kidolgozottabb lett. Nem, azt nem vettem észre, hogy Claire kevesebbet sírt volna. Viszont ami nagy előnye a sorozatnak, hogy a történet a fontos benne, és a kapcsolatok a fontosak benne - minden kapcsolat, nincs kiélezve a romantikára, a mindent elsöprő vámpír-ember szerelemre, a nyelvezete pedig üdítően friss.

„Nézz szembe a tényekkel, Danvers. Egyedül maradtál. Senki sem jön, hogy megmentsen.
Ő, Eve és Shane a világ ellen.
Egy a hárommilliárdhoz az esélye, hogy ezt túlélik.”

Szóval Texas, méghozzá Morganville. Minden ott folytatódik, ahol Az üvegház végződött: káosz a köbön. A betoppanó Frank Collins, Shane apukája pedig nemhogy könnyítene Claire, Michael, Shane és Eve csapatának a városi vámpírhad és az egyetem „rémlánya”, Monica halálos fenyegetésekkel terhelt zavaros életét, még rá is tesz egy lapáttal. A kislánya és feleségének halálát örökké gyászoló bosszúszomjas vámpírvadász a motoros bandájával úgy véli, törvényen feletti, és joga van saját fiát akkor ököllel fenyíteni, mikor épp kedve támad, illetve mindenkivel végezni, aki kicsit is hasonlít egy vámpírhoz.
Michael másként él, ergo másként is hal meg, ezzel nem okozott meglepetést az írónő, azzal sem, hogy Claire-nek iskolába kéne járnia, hiszen kiskorú és egyetemista, annak ellenére is, hogy az egyetem díszlánya, Monica még mindig szívből és tettlegesen is utálja őt. Eve-nek is megvan a maga problémája, olyasmit kell feldolgoznia, ami tényleg nem lehet egyszerű, és ha mindez nem lenne, Shane nagy bajba keveredik.

A vámpírok? A vámpírok pedig egyre nyíltabban léteznek. Nos, mintha minden és mindenki az egyre inkább családdá váló kis csapat életét fenyegetné.
Annyit még a fülszöveg is elárul, hogy a helyi texasi vámpírbajnok (vagy legalábbis szeretne az lenni), Oliver mielőbb túl akar lenni Shane kivégzésén, aminek megvannak a maga okai… Claire-nek és a barátainak pedig újabb haditervet kell kitalálnia ahhoz, hogy valahogy kikerüljenek a slamasztikából. Kinek kell eladnia a lelkét, kinek kell megmenteni a testét? Az időnként fel-felmerülő hisztérikus hangulat valahogy érthető, végül is nem minden nap esik meg az emberrel, hogy vámpírok uralta városban kelljen élnie, és mentenie a bőrét...

Az üvegház után vártam a második részt, annyira nem, hogy németül megvegyem, hogy a magyar kiadás előtt elolvashassam, de annyira igen, hogy kíváncsi legyek. Az Agave kitett magáért, jól választott, amikor A Morganville-i vámpírok sorozatának kiadási jogát vette meg.
Szórakoztató regényként kell a könyvre tekinteni, és úgy is kell olvasni, mert a történet nem akarja felülmúlni vagy esetleg lekörözni a ma már klasszikusnak számító Shelley-t, és nem jó, nem érdemes Cassandra Clare a végletekig kidolgozott Halál ereklyéi sorozatával sem összevetni.
Azt végképp nem értem, mi köze lenne a borítón feltűntetett Word Nerd idézetnek „A Twilight-rajongóknak ezt mindenképpen el kell olvasniuk.”, ahhoz a tartalomhoz, mely a könyvben lakozik. Merthogy semmi. Szerencsére.

Eredeti cím: Rachel Caine: The Dead Girls’ Dance – The Morganville Vampires 2.
Magyar cím: Rachel Caine: Élőhalottak bálja – A Morganville-i vámpírok 2.
Fordító: Totth Benedek
Megjelenés: 2007/2011
Oldalszám: 272

Tetszési index: 74%

Rachel Caine: Az üvegház - A Morganville-i vámpírok 1.


Nem csoda, ha a haszon reményében a legtöbb könyvkiadó beáll a sorba, és célirányosan próbál egy szeletet kivágni magának a tortából. Jól megfigyelhető, hogy az Agave Kiadó igyekszik egy bizonyos meghatározott úton haladni az ifjúsági- szórakoztató regények kiadása terén. Nomen est omen, így aztán Varga Bálint és csapata kiválasztotta, és méltónak találta kiadásra ítélni Laurell K. Hamilton és Richealle Mead után Rachel Caine, A Morganville-i vámpírok sorozatát.

Hogy találtam rá: Valamikor tavaly, csak most jutottam hozzá, hogy írjak is róla...

Miért: Elolvastam a második részt a morganville-i kalandokból, és alakul, alakul...

Az Alkonyat című (bocsánat, de tényleg nívótlan) regényfolyam a saját útját járja, a filmváltozat minden egyes megjelenő része olyan tömeghisztériát vált ki világszerte, mint amely el is várható, egy ilyen hatalmas marketingbüdzsé terhe mellett. A történet pedig elkezdte a maga útját járni, sőt, mások kezdték az ő útját taposni. Számos könyv és fanfiction köszönheti létét a forksi vámpíroknak, vagyis inkább Stephenie Meyernek. A vámpírokért, és most már mindegy, hogy a vegetáriánus vagy a Fekete Tőr Testvériség és tsai jellegű keménylegényekről van szó, rajongó tinédzserek adnák oda a vérüket, hogy átélhessék azt a bizonyos érzést, melyet a regények olyan misztikussá tudnak tenni. Klisék sora...
Voltaképp a szeretet- és a figyelemhiányról, és az utánuk vágyakozásról van szó. A többi csak humbukk.

Rachel Caine, azaz Roxanne Conrad már több mint harminc kiadásra került kötetet tudhat magáénak, így nem mondhatnánk elsőkönyvesnek, sőt. A Morganville-i vámpírok sorozata is már túl van a 9. részen, a 10. Bit Club címmel néhány nap múlva, május 3-án jelenik meg az USÁ-ban. Szóval le vagyunk maradva, de ez nem olyan meglepő, gyakran megtörténik…

A történet egyszerű, azaz mégsem…?
Claire  Denvers alig 16 éves tinédzser, zseni, vagy legalábbis kiváló tanuló, így idő előtt felvételt nyerhet az egyetemre való bejutásra. Csakhogy a szülők ki tudja, milyen gondolatmenet alapján, úgy vélik, hogy gyermeküknek az a jó, ha már extraintelligens a lányuk, akkor nem választhat az ország (a világ) legnevesebb egyetemei között, merthogy azok messze vannak. És jaj szegény kislányunkkal, mennyi szörnyűség történhet, ha anyutól és aputól messze él… Oh, te jó ég! – Így hát szegény Claire a legközelebb található egyetemre kerül, Morganville-be. A kisváros valahol az Isten háta mögötti helyen, Texas közepén található, ami titkokkal teli…


"-     Nem mondod, hogy még nem tudsz róla? Ezt el sem hiszem. - Eve letette a kólásdobozt, feltérdelt és a dohányzóasztalra könyökölt. A vastag smink mögül komolyan nézett Claire-re. Sötétbarna íriszének aranyszínű volt a pereme. - Morganville-ben hemzsegnek a vámpírok.
Claire felnevetett.
Eve azonban komoly maradt. Rendületlenül bámulta a vele szemben ülő lányt.
-    Oöö... hülyéskedsz, ugye?"

A kolesz gáz, a tanulás is, a csoporttársak meg ultragázok. Mindenki tudja, hogy a kollégiumi élet nem egyszerű, csúnyán szívatják az újoncokat, főleg ha azok még ki is lógnak a sorból. Márpedig egy 16 éves kislány azért csak kakukktojás a nála minimum két évvel idősebbek között.
Claire-rel fura dolgok történnek, merthogy a kisváros sztárlánya kispécizi őt. Na de ennyire durván? Fura… Claire-nek költöznie kell, nem maradhat a koleszben, mert az élete is veszélybe kerül a csilli-villi évfolyamtárs miatt.

Talál is magának egy kiadó szobát, és megkezdődik a Morganville-i pályafutás. A viktoriánus időket felelevenítő ház lakói sem azok a megszokott hétköznapi banda, Claire bekopogtatott a tutiba. Az csak hagyján, hogy a háznak lelke, sőt akarata van, a lakók is érdekesek: van itt rejtélyekkel teli csak éjjel előbújó, állítólag profi zenész srác, Michael, egy kissé hisztérikus és hektikus, ám nagy szívvel rendelkező dark csaj, Eve és egy minden lány álma-vágya terhelt múltú szépfiú, Shane. Claire már csak hab lesz a tortán. Pikkpakk kiderül, hogy a várost a vámpírok irányítják, de erről persze senkinek nincs tudomása, akinek meg van, az nem beszél róla egy árva mukkot sem (jó esetben).

A vámpírok nyomulni kívánnak, Claire-t verik folyton, aminek okán sír, folyton sír. Persze érthető, alig 16 éves, egyedül kell kezdenie magával valamit egy idegen városban, a szüleinek hazudni kénytelen, és bizonygatja, hogy a legnagyobb rendben van minden, stb. Akkor is kicsit idegesítő.

Egy sorozat felvezető könyvének akár el is menne, mégis sok a hiba benne. A katarzis meg elmarad, hiányzik a történet végéből az a feszültségkeltés, ami miatt megáll a szív, levegőt alig kap az ember, és azonnal vágyakozik a feloldás után. Pedig Caine próbálkozott vele...

Eredeti cím: Rachel Caine: Glass Houses – Morgaville Vampires
Magyar cím: Rachel Caine: Az üvegház - A Morganville-i vámpírok 1.
Fordító: Totth Benedek
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2006/2010
Oldalszám: 304

Tetszési index: 62%

2011. április 24.

Agatha Christie: És eljő a halál...

Újra és újra felmerül a vágy bennem, bár készíthetnék interjút Agatha Christie-vel, bár beszélgethetnék vele egy csésze tea felett ülve, bár meséltethetném életéről, gondolatairól, vágyairól. Hihetetlen fantáziának volt birtokában ez az asszony, és ő jól kufárkodott ismeretével,  és képes volt időről időre letérni a kitaposott ösvényről. Ennek köszönhető az Úticélja ismeretlen és az És eljő a halál történet is, a kedvenc krimijeim Agatha Christie-től.

Az És eljő a halál… krimitől nem a megszokott stílust, történetet és kort kapjuk, noha mégsem érhet senki rajongót meglepetésként, hiszen a krimik királynője élete nagy részét töltötte Egyiptomban ásatások felett görnyedve segítette második férje, Max Mallowan régészeti munkáját. Agatha Chistie mégsem bízta a véletlenre a hitelességet, ezért Stephen Glanville egyiptológus szakértői tanácsét kérte, aki a szakmai segítségen kívül, (Christie életében először és utóljára történt meg hasonló) arra is rábeszélte a szerzőt, hogy változtasson a történet végén.

Persze Agatha Christie sem bújhatott ki a bőréből, az És eljő a halál… című kötet nem a régészeké, senki nem kutat múmiák és piramisok rejtett titkai után, nem hoz átkot senki senkire, nem mutatkozik sehol egy vészjósló holtából visszatérő szellem. Sőt, Monsieur Hercule Poirot-ot vagy Miss Jane Marple-t is hiába keresnénk a piramisok árnyékában. Agatha Christie nem a XX. század rejtélyekkel teli konzervatív világába viszi el az olvasót, hanem a „dicső” múltba. És mégis, mintha az ókori Egyiptom szele épp csak annyira csapta volna meg az írónőt, amennyire az egészségesnek mondható, hiszen a bűnügyi regény akár a középkorban, de a jelenben is játszódhatott volna. Kortalan, és mégis hű a korhoz.  Az És eljő a halál… négyezer évvel ezelőtt játszódó izgalmas és letehetetlen krimi.

"Most ebben a pillanatban Renisenb úgy érezte, mintha sohase ment volna el innen..."

A történet tehát Kr. e. 2000 körül játszódik az ókori Egyiptomban, a Nílus partján élő aktuális fáraó alattvalóinak mindennapjaiba, hierarchikus felépítésű családi viszonyaiba, belső feszültségeibe tekinthetünk be.
Az özveggyé vált Reniszenb visszatér családjához kislányával, Tetivel, és gyászát megtörve az első felindulásában örömmel tapasztalja, hogy nem sok minden változott, míg ő távol élt. Családtagjai ugyanúgy élnek és ugyanolyanok mint régen. Ám a külsőségek megtévesztőek lehetnek… Hori, az intéző és írnok mutat rá, hogy a változás szembeszökő, csak pontosabban kell figyelni a dolgokat, és a belül rothadásnak indult érzelmek hamar a felszínre törhetnek…

Hori észrevétele hamar tárgyi azaz személyes jelenléttel igazolódik: Reniszenb apja, Imhotep, a család idősödő ura egy új asszonnyal tér haza. Nofret nem csak fiatal, hanem gyönyörű ágyas is, aki tudja mit akar az élettől, és hogyan kell elcsavarni a férfiak fejét, ahhoz, hogy el is érje a célját. Természetes, hogy a rokonoknak nem tetszik Nofret és olyan betolakodónak tekintik, aki a családi vagyonra kívánja rátenni a kezét.

"Halál... Az életről gondolkozott, és lám bezárult a kör - megint itt a halál..."

Telnek múlnak a hónapok és egyik rejtélyes halálos balesetet újabb köve: Noferet szőrnyű halált hal, leesve a szakadékba, a gyász még le sem telik, mikor Szatipi is meghal különös körülmények között. És a családtagok kezdenek attól tartani, hogy nem lesz megállás.
Reniszenb nem kívánja tétlenül nézni, hogy fiát és szeretteit végzetes baj érje, maga kezd nyomozásba. Kétségekkel és bizalmatlansággal tekint mindenre és mindenkire, de lenyűgözően bátran áll  ki és kérdezősködik, követi a nyomokat a végső cél eléréséért, miközben nem csak a fia élete kerül veszélybe, hanem ő magának is választ kell adnia, kinek az oldalán kívánja leélni életét.

Eredeti cím: Agatha Christie: Death Comes as the End
Magyar cím: Agatha Christie: És eljő a halál...
Fordító: Kocsis Anikó
Kiadó: Hunga Print
Megjelenés: 1944/1993
Oldalszám: 222

Tetszési index: 100%

2011. április 22.

Rónaszegi Miklós: A Sánta Bölény

Kéretik ezt komolyan venni: ajánlott olvasmány 5-8 osztályos gyerekeknek (szerintem inkább 3). No, meg olyan mese- és indiánrajongóknak, mint én is vagyok.


Hogy találtam rá: Mint mondtam, mese- és indiánrajongó... Rónaszegi Miklóst, meg ifjúsági regényei miatt amúgy is csak szeretni lehet.

Miért: Iszonyú sokat olvastam az elmúlt napokban, hála a Könyvfesztiválnak, a Culturának és a Bíborhajú második részének, A Boszorka démonának. És mert iszonyú sok borzongással gyönyörteli munka vár rám miattuk, muszáj volt egy fél óra hosszat tartó kikapcsolás a szép- és komoly, a fantasy és egyéb irodalomból. Rónaszegi könyve lett az egyik választás.

"Fehérnek ugyan csak némi jóindulattal lehetett nevezni őket. Hiszen bőrüket is, ruhájukat is vastagon takarta a por és a piszok."

Amit tudni kell A Sánta Bölény-ről? Egy csapat kiránduló gyerek kíváncsian tekint az öreg indiánra, aki mesélni kezd. Szépszavú Öreg mesél, mesél az amerikai kontinens észak-keleti részén élő algonkin nyelvcsaládhoz tartozó feketeláb indiánok mindennapjairól, a törzs hierarchikus politikai rendszeréről, a fehér emberek által felállított klisékről (és fordítva), és a testvéri szeretetről. A regény értékéből mit sem vesz el, az indiánlét és a családi viszonyok romantikusan bájos szemszöge. Gyermek- és ifjúsági irodalom lévén, még érthető is.

Rónaszegi Miklós újságíró és szerkesztő volt, nagyon jól tudta, mire van szüksége a diákoknak; egy kis feszültségre, izgalomra, szeretetre, bátorságra, példamutatásra stb. 1958-ban jelent meg először A Sánta Bölény, majd 1984-ben ismét kiadta a Móra Kiadó. Hogy miért telt el ilyen sok idő a két kiadás között, nem érthető, mint ahogyan az sem, hogy ma már csak elvétve antikváriumokban találkozni vele.

"– Sánta Bölény… szép név – suttogta. – De én másik nevet adok neked.
– Másikat? És mi lesz az?
– Jó Testvér – suttogta Mindigalvó."

Szóval az indián törzsre nehéz idők járnak, mert a szárazság miatt nincs elég élelmük, noha már rég vonulniuk kellett volna a bivalyoknak a térségben, az állatok még sehol...  érthető, hogy az éhség mindenkit idegesség és lassan kétségbe esetté tesz. A törzsfőnök fia, Okos Hód Fia mindeközben arról ábrándozik, mint minden hasonkorú kisfiú, hogy egyszer hőssé válik, elejti a rettegett vénséges vén Sánta Bölényt és megmenti családját a rá leselkedő gonosz elől, amiért az apja büszkén nevezi majd el hősi tettéről.

De Okos Hód Fia elsősorban hűséges testvér és jó fiú, olyan srác, aki tisztában van környezetének változásaival, gyerekszemmel is felfedezi a konokság és a józan ész diktálta különbségeket. Szüksége is van az éleslátásra, mert mint minden valamire való indiánokról szóló regényben, itt is megjelennek a gonosz fehér emberek, akik tüzes vizükkel és mázos beszédükkel károsan befolyásolják az amúgy sem tiszta gondolkodású (lévén sámánról beszélünk, akire hatással bír a sok "pipázás", az egészen biztos) Tüzes Szemet, a varázslót.

Míg Mindigalvó (kegyetlen jó név) Okos Hód Fia húga hazudni kénytelen, hogy megmentse bátyát a varázsló haragjától, éa közben a fehér emberek foglyaként cselhez folyamodik, addig Okos Hód Fia felfedezi a bölénycsordát, sőt... nem hiába A Sánta Bölény a regény címe.

Cím: Rónaszegi Miklós: A Sánta Bölény
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 1984
Oldalszám: 119

2011. április 12.

F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam - interjú


Miért teszünk olyasmit, amivel magunk sem értünk egyet? Milyen belső program irányítja tetteink zömét? Hol tanultuk az életünket megkeserítő pszichológiai játszmákat? Valóban magunk írtuk-e meg életünk... Energia, vidámság és boldogság árad belőle. Nem húsz éves, nem független, mégis igazi, hús-vér nő, felnőtt gyerekkel, férjjel, ambíciókkal. A gyereknevelés egyik elméletét már sikerre vitte itthon, most a felnőtteknek segít.

Tanultam, ismertem F. Várkonyi Zsuzsa nevelési elméletét, önismereti tanácsadásait, ezért nagyon örültem, amikor felvetődött, hogy beszélgetnem kellene vele a coaching-ról, azaz a vezetőtámogatásról. Zsuzsa úttörő a szakmájában, hiszen amikor elkezdte tanulni a pszichológiát itthon még babacipőben járt ez a szakterület. Nemcsak az önismeret-fejlesztés fogalma volt ismeretlen, hanem az is, hogy az egészséges, alapvetően jól működő embernek legalább annyira érdemes megadni a szakértő támogatást, mint az egyensúlyát vesztett betegnek. NLColdalán a teljes cikk elolvasható.

Aki vezeti a vezetőket

- Sokat hallottam már barátaimtól: „neked bezzeg könnyű”. Valóban. 33 éve élek boldog házasságban, a férjem a barátom, a társam, van egy klassz fiam, szeretem a munkámat, valahogy mindig megtalálom azt a pillanatot, amikor váltanom kell. De persze, a valóság nem csak ennyiből áll, nem a kirakatban élek, ezért a jóért minden nap, minden pillanatban dolgozom.

- A Thomas Gordon által kifejlesztett kommunikációs és személyiségfejlesztő tréninggel olyan nevelési elvet hoztál Magyarországra, ami még ma is szinte túl liberális a hazai oktatási rendszerben, pedig már felhígulni tetszik a régi poroszos rendszer.

- Úgy látom, hogy a legtöbb pedagógus nem a gyerekre magára figyel. A tanulóknak nem engedik gondolataik, véleményük kinyilvánítását, arra vannak kárhoztatva, hogy magoljanak, és ne kérdezzenek. Gyakorló pszichológusként olyan emberekkel foglalkozom, akik meg akarják érteni saját működésük nehézségeit, és így biztosítani a csapdák jövőbeni elkerülését.

- A gyerekektől eljutottál a felső vezetőkig.

- Igen, amikor éreztem, hogy a Gordon-képzés megáll a saját lábán, és már nem szakmai vezetésre van szüksége, hanem gazdasági, új kihívások felé néztem. Öt évvel ezelőtt kaptam felkérést a Grow TMI-től, hogy vegyek részt a coaching képzés bevezetésében. Még mindig itt vagyok, pedig eleinte nem voltam lelkes.

- Nagy váltás az iskolások után.

- A Gordon Intézetben továbbra is tanácsadó vagyok, de be kell látnom, élvezem ezt a változatosságot. Itthon nem foglalkoznak eléggé ezzel a szakterülettel, még a kifejezés definiálásánál is bajban vagyunk, én a vezető támogatást szoktam használni. Szerencsére hazánkban is sok magyar csúcsvezető van, mert a multik meg mernek már bízni a magyar gazdasági szakemberek vezető képességeiben.

- Milyen problémákkal találkozol?

- Mint minden vezetői pozíció feszültségekkel, döntéshozással, jár. A csúcsvezetők nehezen találnak a felmerülő problémáik megoldásában partnereket, hiszen nem beszélhetik meg gondjaikat a saját beosztottjaikkal. A versenyhelyzet és a konkurenciától való félelem blokkolja a hasonló pozícióban lévő felső vezetők tapasztalatcseréjét, ezért van szükségük egy külső, támogató jellegű kapcsolatra is a coach személyében. A coachingot igénylő csúcsvezetők tipikus problémákkal küszködnek. A vezetők gyakran képtelenek arra, hogy kiengedjék a kontrollt  kezükből, minden apró munkafolyamatot figyelemmel akarnak kísérni. A túlzottan gondoskodó vezető a kollégák felett érzett aggodalmai miatt képtelen a stratégiai jelentőségű döntésekre koncentrálni. Ám arra is akad példa: a vezetők nem merik kommunikálni a népszerűtlen intézkedéseket. A túlzottan közvetlen vagy távolságtartó vezető is komoly kommunikációs hibát követ el.

- Mit csinál a coach, meghallgat, beszélget, mint egy pszichiáter a terápián?

- Igen, majdnem. A vezető támogatásával megbízott coaching szinte egyszemélyben mentor, támogató, főnök és kolléga. Fejleszti a vezető önértékelését, amikor szükséges, ráhangolódik a problémagazda gondjaira. A coaching segítő jelleggel követi a vezetőt, vagy párhuzamosan halad vele. Ugyanakkor sosem lép fel támadó jelleggel a vezetővel szemben, és nem aknázza alá negatív megjegyzéseivel a probléma megoldásának folyamatát.

- Hogy áll fel a képzés?

Kétfajta program van: az egyik típus a csúcsvezetőknek segít. Ilyenkor egy szakértő vezetésfejlesztő általában 13 alkalommal 1-2 órán keresztül négyszemközt beszélget az üzletemberrel. A módszer csak akkor hatékony, ha a vezető maga szeretne benne részt venni. Ilyenkor leteszi az álarcát, kilép a hierarchia által rákényszerített szerepéből, és őszintén beszél a nehézségeiről.

- És a másik program?

- A coaching másik fontos formája viszont a hierarchián belül valósul meg: az adott területen járatlanabb, fiatalabb munkatársnak is szüksége lehet támogató segítségre, amit valamelyik tapasztaltabb kolléga, a közvetlen főnök nyújthat. Persze, csak ha képes erre, és ha ki szeretné fejleszteni ezt a képességét, azon is tudunk segíteni.

- A vezetők szeretik maguk megoldani a problémákat, nem?

- Igen, tapasztalataim szerint ez például egy tipikus probléma. A vezető mindent maga igyekszik megoldani, nem delegál maga helyett, nem tud stratégiában gondolkodni, emiatt a saját szakterületére és feladataira nem jut idő. Sokan nehezen kérnek számon bármit beosztottaikon, nem tudnak a megfelelő helyen megszólalni, a státusuk szülőbe vagy gyerekbe csúszik át, holott a felnőtt kommunikáció lenne hatékony, ezen alapszik Eric Berne emberi én modellje is. Ezeknek a problémáknak a gyökerét kell megkeresni, és elbeszélgetéssel elindítani a változtatást.

- Te, mint coaching, és mint coach oktató szerint ki a jó mentor?

- Akiben magas az érzelmi intelligencia, aki tud figyelni, támogatni, nem csak értékel, bírál, nem magát helyezi előtérbe, hanem azt a személyt, problémát, akiről szó van. Fontos a titoktartás, az érdekmentesség és a problémamegoldó gondolkodásban való jártasság. A feladatunk nagyon bizalmi alapú, ezért csak a legmélyebb empátiával és bizalommal fordulhatunk a cég vezetőjéhez, persze ezt viszont elvárjuk tőle is.
Találkoztam már olyan vezetővel, akinek soha semmire nem jutott ideje, egyfolytában az irodájában ültek a munkatársai, mindenre tőle kértek engedélyt. Bár kérte, hogy menjenek ki, hogy ne zavarják, ennek nem volt foganatja. A beszélgetések során kiderült, hogy a probléma nem abból ered, hogy munkáját rosszul végzi, dekoncentrált lenne, hanem abból, hogy a csoporttal való folyamatos kapcsolattartás, élő visszajelzés számára nagyon fontos. Ezért azt javasoltam, csúsztassa el pár órával a munkaidejét, amikor egyedül is tud dolgozni. Ez a példa is azt mutatja a számomra, hogy a coaching jó esetben azok után az okok után nyomoz, amelyek az elakadások mögött húzódnak. Ezek az okok legtöbbször annyira személyesek, hogy nem tudja a munkatársaival megosztani.

- Kivel jó együtt dolgozni?

- A rátermett, tehetséges vezetőkkel, akik érzékenyek, intelligensek eléggé ahhoz, hogy belássák, nekik is lehetnek hibáik és elfogadják a coaching tanácsát, véleményét. Amellett, hogy segítünk a problémák megoldásában, itt a Grow-TMI-ben igyekszünk átadni a szemléletet a vezetőknek. Így a beosztottaik számára ők is coachokká, belső támogatókká válhatnak.

2011. április 11.

2011. április 11. A Költészet Napja

A magyar költészet napját először 1964-ben ünnepelték meg, 37 éve József Attila születésnapján, április 11-én. Azóta is minden év április 11-én előadások, felolvasások és versmondó versenyek keretében emlékeznek meg országszerte a poétikáról, s egyik legnagyobb költőnkről, József Attiláról. Sokan azonban nem is tudják, hogy nem csak József Attila született ezen a napon, hanem Márai Sándor is, aki csupán öt évvel volt idősebb a költőnél.



 
József Attila: Óda

1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

3
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
5
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
1933. június

2011. április 7.

Bret Easton Ellis: A Királyi hálószobák

Bret Easton Ellis nem az az író, aki évente 18 könyvet adna ki, sőt, egyetlen műve sem jelent meg idestova öt éve, mégis minden regénye nívós és jelentős. Első regénye, a Nullánál is kevesebb 1987-ben jelent meg, közben kiadott öt művet, hogy a hatodik, kevesebb huszonöt évvel később, az első folytatása lehessen 2010-ben.

Elég annyit említeni: Amerikai pszycho, és mindenki tudja, kiről és miről van szó. Ha Bret Easton Ellis-nek vehemens marketing tanácsadója lenne, biztos brandet építene, akárcsak a legjobban kereső írók. Mégis, könyveinek száma ellenére neve az amerikai kortárs irodalom egyik márkája ma már.
Patrick Bateman orgiákban élvezkedő sorozatgyilkos volt, aki a kannibalizmustól sem riadt meg. Bret Easton Ellis pedig vele és általa, egyszer s mindenkorra a kortárs amerikai próza fenegyereke lett. Hősei mind sikeremberek. Az író szemszögéből nézve sikeremberek, mert valójában pszichopaták és érzelmi analfabéták, mind a mellett, hogy a közösség megbecsült tagjai.

Királyi hálószobák

A kérdés adott A Királyi hálószobák megjelenése után: vajon annyira megosztja-e még Ellis az olvasókat és a kritikusokat, mint indulásakor, vagy mára már elfogadottá lett az egykor botrányosnak bélyegzett szerző?
Ellis mindig is utálta, hogy azonosítják őt főhőseivel, Patrick Bateman-hez fűződő kapcsolatát például ellenszenvesnek mondta, noha viselkedésük több mindenben is feltűnően hasonlít.
A Királyi hálószobák nem szakad el az első történet, a Nullánál is kevesebb című regénytől. A szereplők ugyanazok, csak már nem gazdag fiatalok, hanem gazdag középkorú figurák, akiknek az életéből valamikor régen egy regény és egy film készült. A narrátor most is Clay, és úgy amúgy sem sokat változott senki és semmi. Mindenki ugyanolyan hedonista és kiüresedett, ugyanolyan szenvtelenül nézi a világot, mint régen, buli buli hátán, drogok, csajok és pasik…, miközben ahogy az lenni szokott a valóság kicsit (egészen) más: titkok és hazugságok árnyékolják be a kapcsolatokat, és az életeket.

„Nyugat felé hajtunk a Sunseten a producer Porschéjával, aztán felhajtunk a Dohenyn az elsőhöz a két parti közül, ahova Mark be akar nézni, a rendező fekete Jaguarban követ bennünket, és repesztünk el a madaras utcák mellett, amíg meg nem pillantunk egy inast. Kis díszített fenyőfák veszik körül a bárpultot, aminél állok, és úgy teszek, mintha hallgatnám a vigyorgó színészt, aki azt magyarázza, hogy mire hívták ide, és részegen bámulom a káprázatos csaját, a U2 karácsonyi dalai mindent túlharsognak, és Band of Outsiders-öltönyös srácok ülnek egy alacsony, elefántcsontszínű kanapén, csíkokat szippantanak fel a hosszú, üveg koktélasztalról, és amikor valamelyik megkínálna egy szippantással, kísértést érzek, de ellenállok, mert tudom, hogy mi lenne belőle.”


A negyvenes évei elején járó Clay most forgatókönyvíróként dolgozik, és Los Angelesbe érkezik, hogy részt vegyen új filmje szereplőválogatásán, s persze hamar a régi társaság ölelő karjai közt találja magát. Az élet visszáját mutató tükre azonnal megmutatkozik: valójában szó sincs köztük barátságról; mint lassan kiderül, minden egyes találkozás, minden egyes gesztus mögött érdekek bújnak meg. Az eltelt évek során a haverok sem változtak, ha csak nem annyit, hogy Blair és Trent összeházasodtak, Julian továbbra ugyanolyan kétes figura, mint volt, semmivel se lett megbízhatóbb, Rip pedig a plasztikai műtétek beteges rajongója lett, „egy arc, ami egy arcot utánoz, és meggyötörtnek látszik

Nem szükséges többet vagy kevesebbet várni A királyi hálószobák-tól. Nyilván sokan fanyalognak, nagyobb durranásra vágytak ekkora kihagyás után. Ellis adja azt, ami a megszokott tőle, iróniával teli borzongást, feszültséget és izgalmat, és ami kihagyhatatlan: lenyűgöző stílust és csodálatosan hosszú mégis értelmezhető mondatokat.

Magyar cím: Bret Easton Ellis: A királyi hálószobák
Fordító: M. Nagy Miklós
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 224 oldal

Esterházy Péter Estije

Esterházy Péter Esti című könyve a 2010-es év legizgalmasabb irodalmi vállalkozása.Kosztolányi Dezső, Esti Kornél novellái folytatásért kiáltottak Esterházy életében, és ő megadta magát ennek a kívánalomnak. - Szerencsénkre. Az Esti-ről itt írtam.

Kosztolányi Dezső Esti Kornél-szövegeire rájátszva, azt kifordítva, átértelmezve, nagy írói szeretettel továbbírva beszél egy mai, Kosztolányinál nem kevésbé játékos és elegánsíró a saját mesterségéről, az öregedésről, a halálról és a mai életről, Istenről-hazáról-családról. Mintha azt mondaná: ha Kosztolányi ma élne, valami ilyesmit csinálna éppen most ezzel az Estivel.

A mű olvasható regényként és novellafüzérként, de olvasható úgy is, hogy miként és miért is nem lehet ma a megszokott módon regényt, novellát, tárcát, levelet, jegyzetet írni. Közben biztosít arról, hogy mégiscsak lehet. És – mintegy mellesleg – tartalmazza a kötet az utóbbi évek legszebb magyar klasszikus novelláit (lásd főleg az első és a tizenkettedik fejezetet), és a jelenkor legeredetibb kalandos tárcanovelláit is. Ez a mű ugyanakkor fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, melyben a 60 éves szerző rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal.

Kosztolányi Dezső 1933-ban megjelent Esti Kornél című kötete ezzel a mondattal kezdődik:
"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles, tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél."
Esterházy Péternél ugyanez a mondat:
"Már túljártam életem felén, amikor egy szeles tavaszi napon eszembe jutott Esti Kornél, jutott Esti Kornél eszébe (írtam egy szeles tavaszi napon)"

Esterházy Péter szakmai életrajza
Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett. Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.

Az AEGON által felkért szakújságírók, szerkesztők, kritikusok 25 kötetet jelöltek a 2010-ben újonnan megjelent magyar irodalmi termésből, ezek közül Aczél Géza ő(szike), Bertók László Pénteken vasárnap, Borbély Szilárd A testhez, Esterházy Péter Esti, Garaczi László Arc és Hátraarc, Ferencz Győző Szakadás, Spiró György Tavaszi Tárlat, Szilasi László Szentek hárfája, Szvoren Edina Pertu és Térey János Protokoll című alkotása kapta a legtöbb pontot.

A zsűri hangsúlyozta: az Esti több, mint egy regény, fontos állomás Esterházy Péter korszakos jelentőségű életművében, amelyben a 60 éves szerző "rezignáltan és bölcsen és szellemesen fittyet hány továbbra is a vele szemben támasztott klasszicizálódás elvárásaira. Ez a könyv egy nagy formátumú író számvetése az élettel és az irodalommal."

Művei
/Fancsikó és Pinta: Írások egy darab madzagra fűzve/ (elbeszélések, 1976)
/Pápai vizeken ne kalózkodj/ (elbeszélések, 1977)
/Termelési-regény/ (kisssregény) (1979)
/Függő/ (1981)
/Ki szavatol a lady biztonságáért?/ (1982)
/Fuharosok/ (1983)
/Daisy/ (1984)
/Kis Magyar Pornográfia/ (1984)
/A szív segédigéi/ (1985)
/Bevezetés a szépirodalomba/ (1986)
/Tizenhét hattyúk/ (1987) – Csokonai Lili álnéven
/A kitömött hattyú/ (1988; esszék)
/Biztos kaland/ (Czeizel Balázzsal közösen, 1989)
/Hrabal könyve/ (1990)
/Az elefántcsonttoronyból/ (1991; publicisztika)
/A halacska csodálatos élete/ (1991; publicisztika)
/Így gondozd a magyarodat/ (1991; hangjáték)
/Hahn-Hahn grófnő pillantása – lefelé a Dunán/ (1992)
/Élet és irodalom/ (Kertész Imre Jegyzőkönyv című művével) (1993)
/Amit a csokornyakkendőről tudni kell…/ (1993)
/A vajszínű árnyalat/ (fényképkönyv Szebeni Andrással közösen) (1993)
/Egy kékharisnya följegyzéseiből/ (1994; válogatott publicisztika)
/Búcsúszimfónia – A gabonakereskedő/ (1994; komédia három felvonásban)
/Egy nő/ (1995)
/Egy kék haris/ (1996; publicisztika)
Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger, Michael Sowa: /Esterházy: Egy házy nyúl csodálatos élete/ (le-, át, szét-, összevissza
fordította Esterházy Péter) (1996)
/Harmonia cælestis/ (2000)
/Javított kiadás/ (2002)
/A szabadság nehéz mámora/ (2003; válogatott esszék, cikkek)
/Utazás a tizenhatos mélyére/ (2006)
/Rubens és a nemeuklideszi asszonyok/ (2007; három dramolett)
/Semmi művészet/ (2008)
/Esti/ (2010)


Fontosabb díjai, elismerései
1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap)
1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)
1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ)
1983 – Füst Milán-jutalom
1984 – Déry Tibor-jutalomdíj
1986 – József Attila-díj
1986 – Örley-díj
1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)
1990 – Krúdy Gyula-díj
1990 – Az Év Könyve Jutalom
1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország)
1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia)
1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja
1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország)
1994 – Szabad Sajtó Díj
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja
1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1995 – Björnson-díj (Norvégia)
1996 – Kossuth-díj
1996 – Szép Ernő-jutalom
1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor)
1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap)
1999 – Osztrák Állami Díj
2001 – Magyar Irodalmi Díj
2001 – Márai Sándor-díj
2001 – Gundel Művészeti Díj
2002 – Herder-díj
2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország)
2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár)
2004 – Pro Europa-díj
2004 – Grinzane Cavour-díj
2006 – Prima Primissima-díj
2006 – Bari-díj
2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly)
2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe, Angelus-díj (Közép-Európai Irodalmi Díj, Lengyelország)
2009 – Ovidius-díj (Románia), Budapest Díszpolgára, Húsz Éves a Köztársaság Díj, valamint Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria)
2010 – Nemzetközi Masi-díj (Premio Internazionale Masi) Grosso d’Oro Veneziano (Olaszország, Verona), a román államtól: a kulturális érdemrend legmagasabb fokozata
2011 – most már: AEGON Művészeti Díj 2011

2011. április 6.

Suzanne Collins: Futótűz

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy nagyon megkedveltem Suzanne Collins írói stílusát, kitalált világát, karaktereit. A szerző több olyan érzékeny témát érint, melyek aktuális társadalmi problémák. Ha akarom tekinthetem disztópiának, társadalmi önképnek, vagy pszichológiai referatnak.
De felesleges túldimenzionálni Az éhezők viadala regénysorozatát.

Hogy találtam rá: Az Éhezők Viadala trilógia trilógia második része (Gefährliche Liebe)... írni vágyom már a harmadikról, a Mockingjay-ről (Flammender Zorn ).

Miért: Az elejétől a végéig feszültségben tart, jó olvasni, minden apró hibája ellenére is.

Suzanne Collins Futótűz története egyszerre thriller, sci-fi, dráma és szerelmi történet. Az E/1 jelen idejű narratív bemutatás érzékennyé teszi az embert, ez az eseménysorozat ebből a szemszögből mélyebben érintent, közelebb hozza a főszereplő által tapasztaltakat, gondolatokat, és magát azt a világot, amit a való élet is jellemez: megmutatja mire képes a média, a tévéőrület, az erőszak együtt és külön-külön is. Mintha csak hátrahagynánk az otthon védelmező falait, és kilépve visszaköszönne az emberekből áradó, már ismerős érzelmi eltompulás, érdektelenség, és a túlélésre törekvő megszorítások. A szerző rámutat, hogy a társadalmi kritikája nem csak az általa kitalált futurisztikus társadalomban képzelhető el, mert, ha másképp is, de létezik ez a fajta világ.

Suzanne Collins az emberi mélységeket, feltétel nélküli szeretet állítja központba és a beteges kukkolási vágyat pellengérezi ki. Könyörtelen történet, egy könyörtelen világban. Mintha csak a saját világunkról beszélnénk…
A trilógia három egymással összetartozó részt jelent, ebben az esetben is így van. Az Éhezők Viadala felért egy felpofozással, mégsem gondoltam, hogy szükséges folytatás, második, harmadik, ne adj isten negyedik rész. De mert Collins másképp gondolta, nem csoda, hogy akárcsak Cassandra Clare Végzet ereklyéi trilógiája (illetve a tervek szerint most már sixtologia) után kíváncsi voltam a folytatásra is. És mert akkor még az Agave csak meghirdette, hogy jönnek majd a könyvek, máris rendeltem a német változatot tavaly, majd a harmadik rész németországi megjelenését is pont sikerült elcsípnem.

Az Éhezők Viadala valamikor a jövőben, Panem-ben játszódik, abban az országban, ami megmaradt Észak-Amerikából. Fura egy világ ez, létezik a központ, a Kapitólium, mely ragyog és gazdag, és van tizenkét körzet, melyekben güriznek. Ahogy az lenni szokott a diktatúrákban, a Kapitólium senkit és semmit nem kímél Panem lakói szenvednek, éheznek és félnek. Félnek, mert van mitől és miért félni. Minden évben minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek kötelezően részt kell venni a halálig zajló küzdelemben, az Éhezők Viadalán. Nem az Olimpia nagyságára és pátoszi esélyegyenlőségére kell gondolni a versenyre gondolva, hanem beteg elmék beteg játékát. Merthogy a küzdelem lényege, hogy az arénában zajló minden egyes pillanatot láthatják a nézők. Az éhezést, a harcokat, a gyilkosságot, a halált… Merthogy csak egy maradhat. A voyeurizmus felemelő pillanatai?

"Sót szórni a sebbe."

A tizenhat éves Katnissnak volt szerencséje már ehhez a viadalhoz, amikor önként jelentkezett a kisorsolt húga helyet. És győzött, méghozzá a körzet másik kijelöltjével, Peeta Mellarkkal közösen. Mert a csapatszellem, a tudás és a szeretet képes volt legyőzni a Kapitólum célját. Csakhogy mindennek ára van…
Az Éhezők Viadalá-t azzal zárta le Suzanne Collins, hogy a fülig szerelmes Peeta és a kőkemény Katniss a győzteseknek kijáró diadalmeneten ünnepelhetik a túlélőverseny végét. A Futótűz-ben a világ szemében a két fiatal már boldog szerelmes- és jegyespár, ennek az érzelemnek köszönhetik a kettős győzelmet is. Úgy kell élniük, hogy mindenki elhihesse róluk: boldogok, a Győztesek Falujában, gazdagságban, elégedettségben. És úgy kell ünnepelniük, mint az ókori római császároknak, sőt őket megszégyenítő módon.
A triumphus, Győzelmi Körút során mind a tizenkét körzetet végiglátogatják. Peeta és Katniss megkezdi szürreális utazását, hősöknek járó tisztelettel, udvarlással és később gyűlölettel, ami odavezet, hogy az etikett és a protokoll helyett előbb-utóbb rettegnek, félnek és féltenek. Mert az elnyomás nem tarthat örökké, legalábbis ebben bíznak azok a csoportok, akik egy lázadást készülnek megszervezni az ország vezetői ellen.
Katniss és Peeta pedig újra ott találják magukat a küzdőtéren...

Katniss szenved, Gale szenved, Peeta szenved. Milyen egyszerű lenne minden, ha csak ennyiről szólna a történet. Egyszerű? Jaj, ne! Egyedül ez a szerelmi háromszög-vonulat volt számomra sok, erőltetet a Futótűz-ben. Feleslegesnek éreztem, nem a történethez valónak.

Suzanne Collins sikere Az Éhezők Viadala-trilógiával nagyobb lett, mint várható volt. A Mockingjay című befejező részt jelölték az Andre Norton-díjra, és már azt is nyilvánosságra hozták, hogy a regényből készülő film premierje 2012. március 23-a lesz. Katnisst az Oscar díjra jelölt Jennifer Lawrence fogja játszani.




Eredeti cím: Suzanne Collins: Catching fire
Magyar cím: Suzanne Collins: Futótűz
Német cím: Suzanne Collins: Die Tribute von Panem. Gefährliche Liebe
Megjelenés: 2009/2010
Kiadó: Verlag Friedrich Oetinger/Agave Könyvek
Oldalszám: 431/342


2011. április 5.

Ki ne hagyd a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programjait

Tavaly nem voltam ott, tavaly távolról tekintve követtem végig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál eseményeit. Az idei év viszont az itthoni könyvfesztiválé, és nem az otthoni, Frankfurtié.

Az immáron 18. alkalommal megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma. A Fesztivál a Millenárison – intellektuális légkörét megőrizve – korszerű, folyamatos bővülésre alkalmat adó, igényes környezetben, könnyen megközelíthető, központi helyen várja a látogatóit.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég veheti át Budapest Főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat. Díszvendégként mutatkozik be évről évre egy-egy ország, régió kultúrája, irodalma és könyvkiadása. Eddig Lengyelország, Csehország, Olaszország, Franciaország, Németország, Oroszország, Spanyolország, Kanada, Kína, Románia és Izrael fogadta el a fesztivál meghívását.

A 2011-es könyvfesztivál díszvendégeként az Európai Unió országai állítanak közös standot.

Tizenegyedik alkalommal rendezik meg – a Fesztivál keretein belül – az Európai Unió régi és új tagországainak fiatal prózaíró tehetségeit bemutató, nagy sikerű Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját. A rendezvény az Európai Unió 19 országának közös elhatározásából, együttes vállalkozásaként szerveződik.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálja. Író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítések várják az érdeklődőket.


A Fesztivál természetesen könyvszakmai és üzleti fórum is, a régió könyvpiaci problémáival kapcsolatos szakmai tanácskozásokkal, konferenciákkal, az olvasáskultúrát középpontba állító előadásokkal. Speciális programunk a Könyvtáros Klub, a közel 2000 könyvtárost megmozgató szakmai fórum.
A Könyvfesztivál a nagyközönség számára nyitott vásár. Évente 50–60 ezer látogató fordul meg a pavilonok körül, ahol közel 50 ezer kötet és több száz újdonság közül válogathatnak.


A gyermekeknek kialakított külön szekció, a Gyerek(b)irodalom – a gyermekkönyvek népszerűsítése mellett – színes programokkal várja azokat, akik családosan látogatnak ki a rendezvényre.


A XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál részletes programja és további információk a fesztivál honlapján letölthetők.

 

2011. április 2.

Kerstin Gier: Zafírkék (Saphirblau)

Azt gondolom kevés ember él a Földön, aki ne vágyakozott volna akár egyszer is az életében arra, hogy uralja az időt s teret, utazzon a múltba, lássa a jelent, legyen elképzelése a jövőről. Elméletben lehetséges is az időutazás: Stephen Hawking asztrofizikus szerint egy napon az emberiség képes lesz az időutazásra. Ennek elméleti alapjai a részecskegyorsítóban már bizonyítást nyertek. Tehát, tudomány lehet a sci-fiből, mert a tudomány nem a misztikumban látja megvalósulni az emberiség egyik nagy álmát, hanem a fizikában.

A képzeletben pedig minden lehetséges. Míg a múltba jutást Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában című kalandregényétől kezdve egészen Audrey Hiffinger időutazójáig rengetegen feldolgozták, a tudatos utazás eszközét sem kerülte el az írói képzelet. Az első időgép ötlete elsőként Herbert George Wells 1895-ben megjelent, Az időgép című művében fogalmazódott meg, és azóta is közkedvelt témája a sci-fi és egyéb irodalomnak.
Megjegyzem a valóság maga a képzelet, tiszta sci-fi: Hawking szerint elméletileg egy megfelelően gyors űrhajó segítségével a legénység benépesíthetne egy új Földet, mivel az utazás olyan sokáig tartalan, hogy ezidő alatt a Földön kihalna az emberiség. Egy ilyen űrhajó hat év alatt gyorsulhatna fel annyira, hogy sebessége 98 százalékban megközelíti a fény sebességét, miáltal egy a hajón töltött nap megfelelne egy évnek a Földön. Durva…

Saphirblau - Liebe geht durch alle Zeiten 2.

A történelmi korok megismerésébe, utazásba, kalandos romantikába, humorral pezsdített mesébe invitáló tiniknek (és felnőtteknek egyaránt) íródott trilógia, meglepetés történetfolyam Kerstin Gier-től. A Rubinvörös (Rubinrot) folytatásának megjelenése magyarul őszre tehető, ezért igyekszem nagyon kevés információt megosztani.
Gier időutazása nem kíván H. G. Wells-ig elérni, Ray Bradbury-t is kikerüli, ennek ellenére megtalálta a saját történetét és a saját hangulatát. A Zafírkék, azaz eredeti címén: Saphirblau - Liebe geht durch alle Zeiten időutazása is felvet kérdéseket, melyek mellett nem kötelező elmenni: a jelen hatása a múltra, a múlt változtatása és annak hatása a jelenre. Igen a múlt megváltoztatása, mert mi történik akkor, ha a jelen embere tér vissza a múltba

„(Der Geist von Sir Arthur Conan Doyle hatte mit Sicherheit Besseres zu tun. Was hatte der überhaupt in London zu suchen?)”

Gwendolyn Shepherdnek nincs panaszra oka (szerintem), igazi tinédzser, tinédzser gondokkal, gondolatokkal, vágyakkal és temperamentummal, csakhogy Gwendolyn Shepherd más, nem zizisen más, nem stréberen más, hanem egyszerűen más. Például cseveghet a szellemekkel, mert látja őket, és például tud az időben furikázni, igaz nem olyan egyszerűen, mint azt képzelnénk, de tud. Különleges génállománya teszi lehetővé, mint ahogyan utazótársának, Gideon de Villers-nek is. A két család pedig ősidők óta óvja a kronográfot, amely az időutazó génnel rendelkezők segítségére van a „nagy” utazásokhoz.

Gwendolyn nem volt felkészítve az időutazásra, márpedig, ha azt akarjuk, illetve nem akarjuk, hogy a jövőt befolyásoljuk, akkor fel kell készülni rá. Gwen az élet nagy kérdéseivel szeretett foglalkozni, mint például kivel megy el a bálba, melyik könyvet (nem) kell elolvasni és referatot írni belőle, ki a leghelyesebb az iskolába, melyik nagynénje épp milyen habókos mesével áll elő. Csakhogy Gwent is eléri a család ősi szerencséje, és kiválasztottá válik. Megismerkedik a gőgös és enyhén beképzelt Gideonnal, ami már így egymagában is kaland a számára. Az, hogy a múltban, azaz pontosan akár kr.u. 1560-ig (és nem tovább) vissza tud jutni, csak hab a tortán.

Az első kötet, a Rubinvörös (Rubinrot) időnként untatott (tudom, most sok rajongó felkapja a fejét, de találtam benne olyan hibákat, hiányosságokat, melyek szemem szúrták), de mindenképpen élvezetes kis szösszenetnek tekintettem. Kerstin Gier nagyon eltalálta az üde tizenéves, még kislány, de már felnőtt kor felé kacsintgató Gwendolyn karakterét. A kicsit bolond nagynéni(k)vel és egyéb rokonokkal sem volt gondom, a barátnő igazi barátnő, nem rikácsol, nem hisztizik, nem ármánykodik, mint mondjuk a klisékkel tarkított Csitt, csitt-ben.

Jövő a múltban

Beleszeretni valakibe 16 évesen, úgy hogy az illető még időutazó is, nem a legjobb ötlet. Főleg akkor nem, ha mindkét félnek egészen más problémákkal kell megküzdeni, mint a szerelem. Például azzal, hogy megmentsék a világot. Gwennek egyéb gondjai is támadnak a hormontúltengésen kívül: hogy megtanuljon úri módon viselkedni, az etikett szerint meghajolni, menüettet táncolni stb. stb.. (Nem titok: Gwendolynnak egyik sem megy igazán.) És ha mindez nem adna elég feladatot főhősünknek, Gideon is titokzatosan kezd viselkedni. Gwen nem hagyja magát; a makacs szemtelensége fegyver.
 
"Krrrrrk.
Das war die Glühbirne."

Új trükkök, új barátok… és régi ellenségek. Gwen visszatér a 18. századba, találkozik Saint Germainnel… Akinek nincsenek kellő ismeretei, sokat tanulhat a múlt apró részleteiről, akinek meg vannak, élvezheti az ismeretek kiváló adagolását, miközben megtudjuk, mi történt (vagy mi fog történni) a Tizenkettek Körének tagjaival. Gideon múltjáról, családjának történetéről is több minden napvilágra kerül. Aztán egy hatalmas arculcsapás jön, mert a szerző kiválóan ráérzett, mikor és hogyan kell a feszültséget fokozni. Gwen pedig felteheti magában a kérdést: hogyan tud felülemelkedni a problémákon, és megoldani azokat.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...