Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2011. január 14.

Patrick Robinson: Pusztító tűz

A haditengerészeti techno-thrillerek nagymestereként számon tartott Patrick Robinson nem enged a huszonegyből, vagy legalábbis abból, hogy ne provokáljon. Legújabb regénye, a Gyémántnyíl ismét egy olyan keményvonalas katonai thriller, amely kétségkívül túlszárnyalja a rajongók elvárásait. Mert Patrick Robinson arról írt ismét, amihez a leginkább ért: az amerikai hadsereg és politika színteréről, úgy hogy közben bepillantást nyerhetünk a kiutat kereső tehetetlen apa, a fegyverek, a háborúk, az összeesküvések és a politikai jog világába.

Hogy találtam rá: Igazából az Alexandra Kiadó talált meg engem Patrick Robinson regényével.

Miért: Munka? Olvasni és arról írni, inkább élvezet.

A teljes cikk az Alexandra Kiadó Könyvjelző magazinjának novemberi számában olvasható.

"Visszaemlékezett bibliájára, arra a könyvre az 1983-as Amerika-kupáról, amikor a verseny utolsó szakaszán az ausztrálok kétségbeesett küzdelmet folytattak az amerikaiak ellen. A sokat látott tengerészek ezt nevezték „vörös zónának” – annak az állapotnak, amikor már annyira fáj minden, hogy az ember kis híján elveszti öntudatát, valahogy mégis kitart. Emlékezett az ausztrál csörlősre, aki minden gyilkos irányváltást, minden átfordulást üvöltve ajánlott a legénység egy-egy tagjának, hogy így adjon nevet a gyötrelemnek, tegye azt emberarcúvá – Most teérted, John! Ezt most a te kedvedért, Hugie!
Állta a sarat Denis Conner vörös hajójával – lehunyta a szemét és csak tekerte a csörlőt, még ha úgy is érezte, lekvárból vannak a karjai. Üvöltve hívta ki maga ellen az elemeket, ereiben ott lüktetett a küzdelem minden kínja."

A történet azzal kezdődik, hogy erős francia befolyás és (a világ nagy eseményeiből kihagyhatatlan) anyagi érdekek miatt az iraki hadsereg tiltott rakétákat, úgynevezett Gyémántnyilakat vet be az amerikai erők ellen, és ezeknek a speciális páncéltörő rakétáknak az áldozatává válik a haditengerészet egyik elit SEAL-egysége is. A parancsnokuk, Mack Bedford nem veszi félvállról az eseményeket; és dühében bosszút áll és végez a támadókkal, a hadvezérkar viszont nem hisz a „jó tett helyébe jót várj” elvben, mert a hadnagyot azonmód hadbíróság elé állítják és távozásra késztetik a flottától.
Mack Bedford nem az a férfi, akit könnyen félre lehet seperni az útból, és aki könnyen felejtene, csakhogy a kisfia súlyos betegségben szenved, és a biztos halál vár rá, ha nem végeznek el rajta egy rendkívül drága, azaz egy millió dollárt érő műtétet. A feladat egyszerű: pénzt kell szerezni bármi áron.

Nem tennénk meg mi is mindent a hozzánk legközelebb állókért? Badford megtesz. A leszerelt katona pedig mindig katona marad, így kézenfekvő, hogy igent mond egy olyan feladat elvégzésére, amire amúgy is fáj a foga. Bedfordnak meg kell ölnie Henri Foche-t, a francia iparmágnást és politikust, a Gyémántnyíl forgalmazóját.

Természetesen nem Robinson jegyezné a thrillert, ha innentől kezdve minden a maga útján haladna egészen a boldog végig. Mert a szerző a fiktív szereplők segítségével folyamatosan izgalomban tart, szórakoztat és elvarázsol egy olyan színtérre, amely igazán távol esik tőlünk, civilektől. Abban is egészen biztos vagyok, hogy a főként férfiak uralta történet nem csak férfiaknak íródott. Akit elrettent a thriller műfaj szerinti besorolása, ne adja fel könnyen, és semmi esetre se hagyja magát elriasztani a katonaság olykor száraz, rideg és kőkemény világától, mert Mack Bedfordban egy olyan férfit, apát és társat ismerhetünk meg, akinek a történetét érdemes több száz oldalon keresztül követni.

„Patrick Robinson, a New York Times könyveladási listáit vezető regényíró legprovokatívabb krimije.” Tényleg provokatív. Hogy miért? Elsősorban azért, mert szóba hozza Irak, az Egyesült Államok és a nemzetközi politika (ez esetben Franciaország) bezárt ajtók mögötti egyezkedéseit? Másodsorban, mert a szerző nyíltan felvállalja, ő melyik sarokba, kinek az oldalára?

„Véget kell vetnünk ezeknek a törvénytelen gyilkosságoknak. Egyszerűen nem értjük, miért nem képes senki, ismétlem senki, azonosítani a rakéta forrását és gyártásának helyét” – vallja nyiltan a szerző, ami akár magának a könyvnek a politikai mottója is lehetne.

Angol cím: Patrick Robinson: Diamondhead
Magyar cím: Patrick Robinson: Gyémántnyíl
Fordító: Babits Péter
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2009/2010
Oldalszám: 424

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...