Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2010. október 29.

Thomas Wolfe: Oktoberfest

„Da waren Dutzende von Buden und Hütten voll billiger Puppen, Teddybären, Bonbontüten, Schießscheiben, etc. samt dem ganzen Brimborium von doppelköpfigen Ungeheuern, Spukhäusern, fetten Damen, Zwergen, Handlesern, Hypnotiseuren und der ganzen ausgeklügelten Maschinerie zur Erzeugung von Schwindelzuständen.“

Hogy találtam rá: Kicsiny városunk, kicsiny könyvesboltjában.

Miért: Egy nagyon jó recenziót olvastam róla a Focus.de-n. Kíváncsivá tett.

Oké, ez most vicces, de szinte szerettem olvasni ezt a könyvet. Azért vicces, mert soha, de soha, de tényleg soha nem iszom sört. Nem szeretem. Pedig már kóstoltam mindenféle típus és íz változatot. Viszont a kultúrájával, a piaci értékével, történelmi és gazdasági jelentőségével nagyon is tisztában vagyok. Köszönet érte a rengeteg cikknek, amit írtam róla már, és a hazánkban található sörgyáraknak és azok sajtósainak.

Az Oktoberfest 200 éves. Ki hinné? Költői a kérdés, mert nyilván nem csak én tudok erről.
Thomas Wolfe, amerikai sikerkönyvíró igazi irodalmi csemegét állított össze ez alkalomból; az Oktoberfest című könyve megmutatja a magasságokba emelt fesztivált, de nem csak a hoch fertályba enged pillantást, hanem a mélységekbe is; a részegek látványát például egészen valósághűen ábrázolja. A szerző tisztában van vele, miről ír, hiszen ismeri Münchent, bele is szeretett, és ez a mély érzelem-kavalkád Bajorország és a sör hazája iránt minden egyes sorában visszatükröződik.

„München majdnem megölt.”

Ez a megjegyzés sokat elárul Thomas Wolfe-ról is, azaz: sörfesztivál, jelmezek, és a dobogó, ami mögött egy verekedés tört ki egy réten. Mindazonáltal annak ellenére, hogy az író orra betört és több bicska általi seb díszítette bőrét, maradandó károsodást, és a várostól való végzetes eltávolodást nem okozott a trauma. Merthogy Thomas Wolfe szerint nincs még egy olyan város, amely annyira elbűvölte volna, mint München, és nincs még egy hely, ami – jó és rossz értelemben egyaránt – olyan elsöprő érzelemhullámzást szerzett volna neki. (Ezen tudnék vitázni Thomas Wolfe-fal, de ő tudja.)

"dass die Gemütsruhe der Münchner sehr wohl ihre Grenzen hat und dass die viel besungene Libertas bavariae, leichtfertig herausgefordert, in eine ganz andere Manifestation bayerischer Folklore umschlagen kann"

Mindenesetre ez a könyv a elárulja, milyen amikor egy zöldfülű Észak-Karolinából München szerelmese lesz. Wolfe felfedi a habozását, a meglepetését és csodálatát az európai város iránt, a sör endemikus mivoltát, az imbolygón lobogó lelkesedést és az eksztatikus odaadást.
Valljuk be, kicsit sok a jóból. Csak sörről van szó.

Eredeti cím: Thomas Wolfe: Oktoberfest - A Literary Tidbit from the Munich Beer FestivalNémet fordító: Irma Wehrli
Kiadó: Manesse Verlag
Oldalszám: 112
Megjelenés: 2010

Tetszési index: 62%

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...