Robert Merle: Védett férfiak

„Tűrnöm kell, ahogy tudom – hol jól, hol rosszul –, új állapotomat, amelynek a következményei naponta megnyilvánulnak: azt, hogy szexuális tárgy lett belőlem. Anélkül, hogy nárcisztikus ösztöneim túlságosan kifejlődnének. És ha lehetséges, üldözési mániába sem szeretnék esni.

Ha keresztény volnék, azt mondanám, hogy vezeklek. És az igazat megvallva, most, hogy a szerepek felcserélődtek, napról napra jobban látom: van mit levezekelni.
Nézek Burage-ra, és megint megszorítom határozott ujjait. Nem, dehogy: nem megyek el innen. Sok mindent elvesztettem. De egyvalami mégis megmaradt, és azt nem lehet tőlem elvenni. Téged, Burage.
Mi ketten a hivatalos nagyközösségen belül is megmaradunk titkos házaspárnak.”

Hogy leltem rá: Huh, mióta eszem tudom, vagy majdnem azóta, ott van a könyvespolcon. Először talán 9 éves voltam, mikor olvastam. Érdekes, mert sok mindent megértettem, anyukámnak köszönhetően.

Miért: Épp ismét Merle-korszakot élek.

Mi van a nők fejében? Agyrágó bogár. Mi van a férfiakéban? Agyvelőgyulladás. Legalábbis Robert Merle 1974-ben (juppsz, klassz év volt!) megjelent (anti)utópiájában felteszi a kérdést mindenki számára: mi történne akkor, ha a férfi lakosság nagyobbik felét végzetes kor támadná meg, és a nők vennék át az irányítás minden és mindenki felett. Ami több mint paradox, valljuk be.

Szeretem a férfiakat. Szőröstül-bőröstül. Sokkal élvezetesebb velük az élet, mint nélkülük - de erre kár is szót veszejteni. Épp ezért gondolom, hogy van egyfajta irónia abban, hogy férfi találta ki és írta meg ezt a regényt. Ha a gyengébbik nem egyik képviselője tette volna, valószínűleg feminizmussal vádolták volna meg, méghozzá a szélsőségesebb fajtával. És ha női név állna a szerzői rovatban, talán soha nem kapott volna ekkora figyelmet, hiába a figyelemreméltó és felkavaró mondanivaló.

"„Dr. Martinelli!

Az ön magatartása minduntalan panaszra ad okot: ön képtelen alkalmazkodni a blueville-i fegyelemhez. Kérem, legyen szíves törekedjen rá, hogy a jövőben ne forduljanak elő ilyen szabálytalanságok.
                                                                                           Hilda Helsingforth”

Ha az ember egy ilyen hangú rendreutasítást kap valakitől, akit sohasem látott, de aki bármelyik pillanatban dönthet az életéről vagy a haláláról, akkor könnyű elképzelni, mit érez az ember."
Merle, mint egy bográcsba való összetevőket válogató szakács, képes volt a feminizmusból humanista mondanivalóval és szexuális felhanggal átitatott írni szórakoztató és elgondolkodtató regényt írni.

Hogy is van ez? Egyszerű, az USA nemzőképes férfijait egy ismeretlen eredetű agyvelőgyulladás-járvány pusztítja a ’80-as években. Ahogy hullanak a férfiak, úgy kerülnek előtérbe a nők, és veszik át helyüket és szerepüket minden területen. A fékezhetetlen járvány az elnöki székbe segíti a homoszexuális (vagy leszbikus? igazság szerint zavarban vagyok, hiszen annyi férfitulajdonsággal bír ez a nő, hogy nem tudom, hova behelyezni) férfigyűlölő Bedford asszonyt, aki igyekszik kihasználni a vélt vagy valós, sok évszázados elnyomásért való elégtétel követelés élvezetét.

A védett (az A-kat, azaz ablacionistákat, azaz herélteket, akiket immáron nem fenyeget a halálos kór és orvosok) férfiakat Blueville-be szállítják, a védett zónába. Az elnök asszony pedig fanatikus férfigyűlölete ellenére beleegyezik, hogy férfiak is részt vegyenek a kór elleni harcban és egy ellenszérum kidolgozásában. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, ember és férfi tud maradni ebben az életidegen környezetben, miközben társaival az emberi faj fennmaradásáért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem... Ami kifejezetten tetszett, hogy a főszereplő egy nagyon is valóságos, átlagos férfiember, nem egy Angel, egy John McClane vagy egy James Bond, és minden Supermen-nélkülisége ellenére, győz, segít, túlél és felülemelkedik a gonoszon.
Fokozatosan megtudjuk, micsoda pokol szabadult el a „védett zónán” kívül-belül, de azt érdemesebb elolvasni, mintsem felsorolni őket.

Eredeti cím: Robert Merle: Les hommes protégés
Magyar cím: Robert Merle: Védett férfiak
Fordító: Réz Ádám
Kiadó: Európa Kiadó
Megjelenés: 1979
Oldalszám: 442

Tetszési index: 92%