Egy csomót olvasok... szemetet is

Vannak olyan könyvek, melyekben a legjobb részek a fedő- és a hátlap. Mások örökké veled vannak. Beszélgetek, írok, szerkesztek, nevetek... és olvasok. Sokat. Hogy mit találsz itt? A megszámlálhatatlan sokból néhány mesegondolatot, cselekményleírást, oldalszámot és kalandot.

2010. július 4.

Pannonica de Koenigswarter: Die Jazzmusiker und ihre drei Wünsche

Hogy találtam rá: A bergneustadti könyvesboltban fedeztem fel ezt a kincset.

Miért: Nem csak hallgatni, ismerni is szeretem őket. Viccesek, meghatóak és olykor filozofálók a jazz zenészek kívánságai és a róluk készített amatőr, privát polaroid képek. Jazzfanoknak kihagyhatatlan.

Thelonious Monk és Sonny Rollins, John Coltrane, Mingus, Miles Davis, Ornette Coleman, Horace Silver, Duke Ellington, Max Roach, Cannonball Adderley, Art Blakey, Ben Webster, Art Pepper, Kenny Clarke, és így sokan mások. Egy szenzációsan szép album, rövid és a művészek tömör nyilatkozatai, melyek jóval többet érnek, és mondanak el magukról, mint a hosszú interjúk.

Nica (Pannonica) de Königswarter a bebop védőszentje volt, a különcsége épp olyan magasra rúgott, mint a nagylelkűsége. Nem csoda, hogy olyan nagynevű jazz zenészek, mint Art Blakey-től kezdve egészen Thelonious Monkig megbíztak benne, és hagyták, hogy az asszony fotósorozatokat készítsen róluk, sőt személyes titkaikat is megosztották vele.

Világhírnek számított, amikor Pannonica de Königswarter bárónő hírül adta a szomorú hírt: 1955. március 12-én a karjaiban hunyt el Charlie Parker a Stanhope Hotelben, New Yorkban, ahol a bárónővel épp a Tommy Dorsey Showt nézte a televízióban. A nyughatatlan, zseniális modern jazz zenész alig volt 34 éves, de testét tönkre tette a heroin, az alkohol és a gyorséttermi ételek.

Nica gazdag volt és szabadszellemű. Mindig gondoskodó típus volt, és örömmel látta el élelemmel, ruházattal, alkohollal, cigarettával és heroinnal Parkert és a hozzá hasonló jazz zenészeket, hosszabb ideig is. Igazi háziasszony volt, amiért a fehérek sértetten a „nigger-kurvának” neveztek. A zenészek viszont úgy tisztelték, mint a múzsájukat, és olyan kompozíciókat inspirált, mint Thelonius Monk Pannonicája és a Horace Silver Nica's Dream-je.

A bárónő, neveltetésének megfelelően értett egy keveset a festészethez, ő maga is festett. A Rotshild család hagyományait követve választottak számára egy diplomata férjet, akivel öt gyermekük is született. Sok éven át éltek Afrikában, természetes és közelálló volt számára a feketék közege és kultúrája.
New Yorkban minden erejével, magas szintű kapcsolatrendszerével és pénzével támogatta a zenészeket és az új jazz stílust, a bebopot. Majd évek múlva a szállodai lakosztályt feladva vett egy házat New Jersey-ben, amit Thelenios Monk, akivel szoros kapcsolatban állt, és az együtt töltött kilenc év alatt, a bárónő még a kábítószerek használatáról is leszoktatta, egészen élete végéig Nica istápolása alatt élt, Cat House-nak nevezte el.

Nicának az az ötlete támadt, hogy minden vendégét lefotózza és feltesz nekik egy kérdést: „Milyen három kívánsága van?” 1961-1966 között 300 zenész képével és nyilatkozatával lett gazdagabb a Cat House.

Hogy mi mindenre vágytak a művészek? Art Blakey, dobos: 1. szeretsz engem, 2. a fiam végre megoldja a problémáit, 3. elválhassak, és téged feleségül vehesselek. A szaxofonos, Sonny Rollins is álmodott: 1. legyen pénzem, 2. mindent el tudjak játszani a szaxofonon, 3. közelebb kerüljek a természethez. A hét alkalommal is oltár elé lépett, viharos magánéletet élő Dinah Washington a gyermekeiről írt, a pragmatikus Anita O'Day pedig költségeinek csökkentésére vágyott.

A Polaroid képeket a zenészekről és a három kívánságot felsoroló cetliket Pannonica egy dobozban rejtette el. Königswarter már nem élhette meg az album létrejöttének az ötletét és kiadását, miután 74 éves korában, 1988-ban meghalt talán örökre el is feledésbe kerültek volna, ha nem lenne Nadine de Königswarter. A művészettel foglalkozó asszony könyvbe rendezte a megtalált kincset és felkarolta a Cat House működtetését, ahol mind a mai napig nagy kulturális élet zajlik, és továbbra is kiállításoknak, koncerteknek, a jazz és a blues zenészeknek ad otthont.

Eredeti cím: Three Wishes: An Intimate Look at Jazz Greats
Német cím: Die Jazzmusiker und ihre drei Wünsche
Fordította: Michael Müller
Kiadó: Reclame
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 320

Tetszési index: 100%

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...