„Allein im Dunkel wälze ich die Welt in meinem Kopf, durchlebe den nächsten Kampf mit meiner Schlaflosigkeit, die nächste weiße Nacht in der großen amerikanischen Wildnis. Oben in ihren Zimmern schlafen meine Tochter und meine Enkelin, jede für sich: mein einziges Kind, die siebenundvierzigjährige Miriam, die seit fünf Jahren allein schläft, und Miriams einziges Kind, die dreiundzwanzigjährige Katya, die früher mit einem jungen Mann namens Titus Small schlief, aber nun ist er tot, und Katya schläft allein mit ihrem gebrochenen Herzen.”
Hogy találtam rá: Ez volt az a találkozás, ami a direkt akarat útján jött létre.
Miért: Kedvelem az abszurditást, a történet a történetben-jellegű vonalvezetést, a szembesítést a világgal, magunkkal emberekkel és magammal szemben.
August Brill egyedül él már hosszú ideje, amikor lánya, Miriam nagy nehezen ráveszi, hogy költözzön hozzá és a vele élő lányához, Katyához. Az öregember keresi a sötétség magányát, a csendes éjjeleket a szobájában, megfáradt teste pedig nem tudja megadni neki a nyugalmat a pihentető álmokat, így kénytelen-kelletlen azzal tölti az üres órákat, hogy hullámzó tudata élete összes emlékét feleleveníti. És egy sajátságos történetet talál ki. Történetet, aminek valójában semmi köze a valósághoz, a lánya szenvedésekkel teli életéhez, unokája törékenységéhez, vagyis a körülötte zajló élethez. A zavaros, lerobbant párhuzamos világ pedig életre kel, ha máshol nem, hát August Brill tudatában.
A történet főszereplője Owen Brick egy gödörben tér magához, és fogalma nincs kicsoda, micsoda. A rajta lévő katonaruha alapján úgy véli, hogy katona. Majd megtudja: önkéntes, olyan önkéntes, aki arra vállalkozott, hogy megöli azt az embert, akinek a halálával a háború megállítható. Vagyis minden rendbe jön, hazakerül a feleségéhez, csak gyilkossá kell válnia. Mert a kiszemelt áldozat a polgárháború okozója ebben az alternatív Amerikában.
„Helles Licht, dann Dunkelheit. Sonne aus allen Winkeln des Himmels, gefolgt von der Schwärze der Nacht, den stillen Sternen, dem Wind, der sich in Zweigen regt. So geht es zu. [...] Ich liege im Bett und erzähle mir Geschichten.”
Nem lövöm le a poént, kit is kell megölnie Bricknek, de könnyen kitalálható. Nem is a nagy titok felfedezése miatt érdemes olvasni Austert.Hanem azért, mert a fikció és a valóság határait, az egyes szám első személyű elbeszélő és a szerző fantáziájának igazi harcát úgy ismerhettem meg, mint a létezés egy titkosított torz lenyomatát. Tükör, amely több darabra tört volna el, és ezek a törött részek egymásra vetülnének, mint egy gondos ceruzarajz másolata. És egymásra vetül a valóság, a történelem egy darabkája, és a képzelet alkotta jelen, mely szinte erősebb mindennél. Vagyis merem állítani, hogy Auster, Ember a sötétben könyve az a könyv, ami egy érdekes keveréke a könnyen olvasható és izgalmas elemeknek, és az gondolkodtató és igen, néha egyenesen lehangoló tényeknek.
Hogy miért érdemes elolvasni Paul Auster, Ember a sötétben című regényét? Mert elgondolkodtató, jól kialakított, egységes történettel bír, kiváló a nyelvezete és Auster-es abszurditással bír. Összességében egyszerűbb, követhetőbb a történet, mint mondjuk a Mr. Vertigo, vagy a Brooklyni balgaságok, mégis ugyan emiatt kicsit elégedetlen is vagyok, mert túl sima, könnyen olvasható, mintha rutinból írta volna Auster. És ami még hagyott maga után űrt? Nagyon hirtelen vége a "történet a történelemben".
Eredeti cím: Man in the Dark
Német cím: Mann im Dunkel
Magyar cím: Ember a sötétben
Kiadó: Rowohlt Verlag Gmb
Megjelenés: 2008
Oldalszám: 224
Tetszési index: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése